Köszöntő!

Kedves Olvasó!

Blogunk címéből kitalálható, miért jött létre. Az élhető életért. Tág fogalom. Nem is nagyon szeretnénk szűkíteni. Mégis kell arról szólni pár szóban, mi mit értünk itt és most ez alatt.
Legfőképpen a szabad életet. Szabadot, de nem csupán abban az értelemben, ahogy napjaink alkotmányjogi vitái szólnak a fő elvekről, erősen megfeledkezve az épp olyan fontos hétköznapi "apróságokról". Mert az élet apró dolgokból áll. Mire is gondolunk hát?
Legfőképpen agyonszabályozott életünk álszent, egysíkú, túllihegett, lobby érdekekből dogmává vált őrültségeire, melyeket furcsa módon a (szétvert) társadalom elfogad.
Szinte minden szakmából mondható olyan uniós "irányelv", vagy éppen hazai szabályozás, melyen a "régiek" (akik semmivel sem voltak butábbak nálunk) csak kacagtak volna. Elképesztő bürokrácia, életszerűtlen szabályzók tömege ömlik ránk napról napra. Túlnagyítva veszélyeket, teljesen elhallgatva másokat.
Állandó a vita, hogy kicsi és gyenge, vagy nagy és erős államot akarunk. Ezen viták összefoglalva az állami költségvetés fő összegéről, az újraelosztás mértékéről szólnak. De sosem szólnak azokról az ezernyi "szabályzóról", melyeket a hihetetlen mértéket öltő állami (és brüsszeli eurokrata) bürokrácia termel ki magából, melyek egész szakmák, sőt ágazatok nyomorúságát okozzák, melyek túlzóak, nevetségesek. Nem szólnak a büntetés-központú világ élhetetenségéről. A minden szinten és ponton megfigyelt élet élhetetlenségéről. Nem szól a közbeszéd arról a szervilis magatartásról, melyet a hazai hivatalok zöme követ, sokszor megelőzve a brüsszeli bolondság-gyárat, sokkal jobban megnyomorítva mindennapjainkat, mint az a legelképesztőbb adókulcsokkal lehetséges volna. Mert az adóknál sokszor sokkal keservesebbek a végrehajthatatlan marhaságok. Az életszerűtlen intézkedések, amelyek a felnőtt embert kicsi gyermeknek nézik.
Ezt a blogot egy kicsi csapat hozza létre. Igyekszik egy-egy őt jobban érdeklő, vagy éppen érintő kérdésre felhívni a figyelmet. De várjuk olvasóink leveleit, írásait. Mutassák be a saját szakmáik gyakorlását megkeserítő őrült előírásokat, szóljanak hozzá a felvetett, széles tömegeket érintő eszementségekhez, vagy mutassanak rá újabb szomorú "csemegékre", melyek jelzik, gyors léptekkel haladunk az élhetetlen világ felé. A világ felé, ahol a fogyasztó, média-befolyásolt, tévhitekben élő szerencsétlen pária haladva a lelkiekben, szabadságban szegény élet felé üdvözli az újabb és újabb "megszorítást". A hivatalnok meg teszi a dolgát, a főnöke által előkészített, a kérdés mélységeihez nem értő által szentesített jogszabály alapján eljár, büntet.

Még meddig?

Elég volt - mondjuk. Felemeljük szavunkat, és hívunk minden hasonló gondolkodású szabadságszeretőt!