A fanatikus megoldás nem megoldás!

...ahogy az már szokott lenni! 

Nagyon tetszett az a hozzáállás amit Rubovszky úr képviselt, s némileg magamra is ismertem. Hosszú ideig dohányoztam aztán jóideig egy szálat se szivtam el, s most ha néha rá is gyújtok, nem okoz gondot ha napokig egy szálat sem szívok el. S pontosan erről van szó. Korábban Sün is erről irt, a házaspár esetében. Nem a mindent mindenhol telefüstölés a cél, de az sem lehet cél, hogy ha úgy adódik az ember ne szívhasson el egy szál cigarettát azért, mert épp úgy esik neki jól. Ez is egy olyan nüansznyi dolog ami az embernek méltóságot ad, nem mert a tett maga adná, hanem mert képzeljük csak el ha tiltva van mennyire megalázó lehet.

Gondoljunk bele, az az érvrendszer amit Heintz és Szócska képviselnek, hogy majd ők megvédik az embert önmagától, mennyire megalázó sőt sértő nem csak azokra nézve, akik elviselik a tilalmat, de azokra is akiket úgy minősít, hogy nektek van elég sütnivalótok, nektek ez a tiltás úgysem jelent semmit. Míg az egyiknél a dedós, lekezelő módszer, addig a másiknál a skatulyázás és a hátba veregetős stílus az, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Az elmúlt idők gyakorlata egyébként nem tetszik.
A komcsik voltak ilyenek:

1. lépés: Sokkoljuk a népet egy törvénytervezet-szerű agyi szellentéssel, hogy lássuk hogy reagál
2. lépés: Megalkotjuk a fenti témában a lightos verziót is ( ami persze ugyanugy szivatás mint az előző, csak az idegborzoló elemeket kihagyjuk belőle)
3. lépés: Megszavazzuk a lightos verziót, s bekaszáljuk a 2 lépés szimpátia hozadékát.
Gyurcsányiék csinálták igy, de a mostani gyakorlatban is sokszor visszaköszön ez a technika...