Élhető Budapestet, halljuk szinte nap mint nap. S ekkor következik a felsorolás: sok sétateret, díszburkolatot, ne legyenek autók, kerékpárutakat mindenhová, dugódíjat! Ez mind szép. S ha ez mind olyan mértékben megvalósulna, ahogy sok helyen olvasható, éppen élhetetlenné válna a város. Merthogy az élet nemcsak élvezetekből és pihenésből áll. Néha munkából is. Ha ez mind megvalósul, akkor szép lassan menekülőre fogják a boltosok, az irodák. Az eleinte növekvő tömegű vendéglátóhely mind nagyobb része kezd el bezárni. Dohányosok kitiltva, áruszállítás lehetetlenné téve, napközben a kevesebb bolt, iroda miatt erősen apadó forgalom.
De nézzünk egy igazi hétköznapi szívást!
Full city! Egy huszonhárom felé szabdalt nagyvárosban. Amelyben huszonhárom város van, saját, a következő választási eredményére gondoló vezetővel. S így 23 városközponttal, ahonnan mind ki kell tiltani a forgalmat. A központban lévő „városok” meg mindenhonnan kitiltanák, mert zavarja gyorsan fogyó népességüket, hogy a többi „városok” között átjárnak az emberek. S jönnek a képtelenségek, a képtelen helyzetek.
Üzlet a cityben. Sarokház. Egyik oldalán két, egy irányba haladó sáv, megállni tilos táblával, ma már néptelenül, mert ahová vezettek, ott díszes, „csillapított” forgalmú utca lett, amely nem vezet sehová, csak kerülget a nyomorult odatévedő, halmozva a légszennyezést teljesen felesleges kilométerekkel.
A ház másik oldalán parkoló, majd három sáv széles út, amely kétsávos. A sarkon kamera, a kamera vezérlőtermében valami egyenruhás köcsög, aki azzal szórakozik, hogy a parkoló autók mellett megállót lefotózza, és – hála korszerű világunknak – a szombathelyi „szolgálóknál és védőknél” már jön is ki a nyomtatóból egy bírság, megy a postára. Jogszabályi hivatkozás: akadályozza a parkoló autók távozását. Az, hogy a nyomorult fószer nem akadályozza, mert ott van a kocsinál, s csak pár percre állt meg, tehát nem „várakozik” a KRESZ nyelvezete szerint, senkit sem érdekel. Van egy kép egy álló autóról. Próbálja meg bebizonyítani a lakosság egészségére és nyugalmára törő álnok autós, hogy benne ült.
És vagyok én. És van az üzletben elképesztő mennyiségű papír, amely nagyrészt annak következménye, hogy ebben az országban ezernyi előírás alapján mindenki fehér papírból „írottast” gyárt. És ezt a sok szart őrizni kell vagy egy évtizedig.
Nosza, selejtezzük a tízéveseket. Amin mások személyes adatai vannak, ledaráljuk, zsákoljuk. A többit kötegeljük. Egyrészt a mennyiség miatt, másrészt a környezettudatos gondolkodás miatt ezt szeretném elvinni a „szelektívbe”, mert lassan már a klozetra sincs hely ráülni.
No de hogyan rakom be az autóba? Ez a fogas kérdés.
A ház parkolós oldalán legfeljebb a késő éjjeli órákban van hely, én meg akkor valamiért nem érek rá. (Egyébként a szabályoknál maradva, ha ráérnék, s beírnám magam a jelenléti ívre hajnali 2-kor, akkor jönne az éjszakai pótlék, meg az összes többi bonyodalom. De az egész munkaügyi szarakodás megér egy „misét”.) A parkoló előtt megállva, az autót őrizve, a papírt mással kihordatva, bepakolva opció nem működik, mert a kamerás fasz küldi a csekket. Mert neki joga van a jog alapján jogtalanul, fehérgallérosan rabolni.
A másik oldalon a „megállni tilos” miatt pedig a jog alapján jogosan kefél meg. Igen, ez jogos, csak itt is a jog a hülye, meg, aki a táblát odatette.
Agyalok, amíg 30 perces sétámon vagyok. Ennyit kell gyalogolnom az autóhoz, igazi tömegközlekedési alternatíva nincs.
A megoldás megszületik, az autóhoz érve előszedem a fekete szigetelőszalagot a szerszámosból, s kicsit dekorálom a rendszámot. Aztán majd a szerv keresse meg a kocsit! Szépen sikerül a művelet, tetszik!
De basszus, ez meg bűncselekmény! Valami egyedi azonosító meghamisítása, vagy mi a fene az ékes neve. Tökölök, majd leszedem művemet. Túl drága „szelektív” lehet ebből.
Újabb ötlet, elindulok. Kezdődik a hadművelet! A kamera előtt nem sokkal megállok takarásban, kiugrok, felnyitom a csomagtartót. Így nem látszik a rendszám. Nyitott csomagtartóval odahajtok, a kollégák már várnak. Megállok a tilosban, gyors rakodás. 2-3 perc alatt megtömjük a kocsit. (Közben a szabadon maradt sávon elmegy 3 autó!)
Ekkor a kollégák sorfalat állnak a kocsi mögött. Lecsukom a csomagtartót. Mondom nekik, 50 métert lassan gurulok, ők kövessenek sietősen, mindig takarva a rendszámot. S mikor már más is takar, ők, mint egy jól szervezett gyalogsági hadmozdulat, leválnak az autó mögül, s én gyorsan menekülök a „szelektív” felé. Ahol persze megint nem tudok megállni, mert tele van taxissal, akiknek a drosztot ott jelölték ki, ahol senki sem jár. Nem baj, két nap múlva megyek vidékre, ott tudok egy jó kis "szelektívet", ahol mindig meg lehet állni. Addig cipelem.
Két hét, s kiderül, sikerült-e az akció, vagy 30-50 ezerbe került. De ha sikerült is, marad a lelkiismeret-furdalás. Ismét zavartam a város élhetőségét. Biciklivel kellett volna valahogy. 20-30 fordulóval. Ahogy a kétkerékagyúak írják, mondják, harsogják! Mert büntetés, parkolódíj, dugódíj az autósra! Meg halál! De előbb egy kis unga-bunga!
Heintz úr! Mennyibe kerül a gyógykezelése annak, akinek nagyon tele van a töke?
1. Budapestet kerülni kell, hacsak lehet. Én pl. azért nem vállaltam ott soha munkát, mert ebből nem kérek.
VálaszTörlés2. Külföldi rendszámú autót szabad már csak ebben a rohadt országban használni. Én is Szloviban fogom megvenni a következő autót az ottani cégem nevére, s ezek itt bekaphatják.
3. Le kell kapni a rendszámot vagy betekerni egy ronggyal, ha úgyis ott vagy mellette, akkor ez nem gond.
Van egy haverom, aki elkezdett pontos élethű öntapadós rendszám matricát gyártani. Egy csomag, amiben tíz darab van, azt hiszem ezer forintba kerül. Amit egyszer felragasztottál, azt utána el kell dobni, többé nem lehet használni. Annyira élethű, hogy a barom állat közterület felügyelő se veszi észre ott állván mellette, élőben, nemhogy kamerából! Egy százasért parkolhatok egész nap is, még roki cellárban is!
Úgy kell az ilyen barom államnak. Én már rég azon drukkolok, hogy menjen végre tényleg csődbe ez az ország. Ha a budapesti belváros fentiek miatt majd elnéptelenedik, akkor ez is jelentős lépés lesz a tönkremenés felé.
És az áruszállítást hogy oldod meg Bögöly?