Rodolfo nyomában...

Állunk a pultnál, mi, a törzsvendégek. A túloldalon Jani, a kocsmáros, az egytálételek nagymestere és bájos munkatársa. Téma: az unió, a mindennapok idióta intézkedései, Heintz úr felmenői.
Megtudom, ebben a körben sem szavazott senki az uniós csatlakozásra. Érdekes, minden társaságban ezt tapasztalom. De akkor miért csak 5%-nyian voltunk, akik nem akartunk Bécsben cukrászdát nyitni?
Szóba is kerül az a szavazás, khm, bocsánat, akarom mondani a választás, majd a többi. Mi, miért történt úgy az elmúlt 20 évben, ahogy. S majdnem mindig más eredménnyel, mint szerettük volna.
Jani mintha unná, hogy nem értjük, bizony hülyék vagyunk. Hogy elmélkedünk, mikor minden olyan pofon egyszerű.
Aztán levesz egy pakli magyar kártyát a polcról. Kivesz egy lapot megnézi, majd hátlappal felfelé a pultra teszi. Megkérdezi, ismerem-e a magyar kártyát? Gyakorló ultisként, szinte sértetten mondok igent, s nem is bánom, hogy az előző témát ugorjuk, úgyis nagyjából ugyanazt gondoljuk, csak kesergünk, s Heintz úrnak is csak egy édesanyja van. Teljesen felesleges "nekünk" összeveszni. Jöjjön hát a trükk, a szórakozás! - gondolom.
Jani: - válassz két színt!
Én: - zöld és tök.
Jani: - rendben, ezeket elvetjük! Most válassz a bennmaradó kettő közül egyet!
Én: - piros.
Jani:- rendben, megtartjuk. Szereted, ha valami kicsi, ha keveset ér?
Én vállvonogatva: - attól függ, de inkább nem.
Jani: - rendben, a VII és a VIII nem játszik. Válassz három figurát!
Én: - legyen a IX, alsó, felső.
Jani: - rendben, ezeket elvetjük. Maradt a király és az ász. Válassz közülük!
Én: - király.
Jani: - rendben, megtartjuk. Tessék, a pultra tett lap a veres király. Te választottad, nemde?
Bazdmeg! Megérkeztünk a trükkösen mediatizált világunkba! Jani for president!