" Miért ver Ön? " kérdezi a nyilas ideológust alakító Latinovits az Ötödik pecsétben.
" Úgy érzem a rám ruházott hatalom feljogosít rá " - feleli a kisnyilas vallatótisztet alakító Nagy Gábor válaszképp. Nem folytatom - azt hiszem érthető miről van szó.
Szemérmesen igazat adunk a mindenkori hatalomnak, hogy jogában áll verni, jogában áll fegyelmezni, büntetni így vagy úgy, adminisztratív úton egy postázott lesifotóval, egy objektív felelősség égisze alatt kiosztott büntetéssel vagy akár egy (gumi)lövedékkel ha úgy adódik.
Elfogadjuk és adott esetben még helyeseljük is, pedig végső soron a nyomorúságos kiszolgáltatottságunk beismerése, ami keserű ízt lop be a jelenetbe. Mert mi olyan rossz gyerekek vagyunk, hogy az óvoda óta büntetést büntetésre halmozunk, hogy valahova elérjünk. Ez még az ovira vagy az iskolára igaz is talán.
A probléma az, hogy felnőtt korunkban ezek a büntetések a céljukat tévesztik. Elszenvedjük mi, a családunk a gyermekeink és mindezt olyan mértékben amely adott esetben sokkal nagyobb kárt okoz, mint az a 10km/h sebességtúllépés, vagy a pár perc megállás, amit a törvény éber szolgája megfigyelt és amire oly szorgosan lecsapott. Sőt odáig megy, hogy a bürokrata megtervezi, hogy neked barátom rendőr, ebben a félévben ennyi és ennyi büntetést kell bekaszálnod. Ez a terv, ezt kell elérned, hogy megbecsült tagja lehess a testületnek.
Szolgálunk és védünk. Szolgáljuk a törvényt és védjük az állampolgárt.
No de Uraim! Nem érzik itt a disszonanciát?
Nem az állampolgárt védik, hisz akkor nem álcázva és a gyorshajtókat levadászva hoznák a pénzt a konyhára, hanem világító láthatósági mellényükben ott állnának a közlekedés veszélyes helyein ügyelve hogy senkinek ne jusson eszébe gyorsan hajtani, mert itt valóban nagy veszélyt okoz egy gyorshajtó - adott esetben elveszítheti uralmát a gépkocsi felett és letarolhat egy BKV megállónyi állampolgárt! Ja! - hogy ez nem profitábilis? Ez igaz.
Nos akkor talán inkább azt kéne kitűzni a zászlóra: Szolgálunk és profitálunk!
Nekem így sokkal igazabbnak tűnik.
Ajánlom figyelmébe a törvényhozóknak, hogy felekezetre való tekintet nélkül, pontosabban levetkőzve azt az előítéletet, amely egyházi hivatkozásokat övez, olvassák el a jezsuiták által kiadott Távlatok című folyóirat 1998 évi 39. számát amely az ember szabadságáról értekezik - különösen az alábbi idézetet olvassák el Hugues Delétraz: Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata ötven év után c. cikkében ír,
idézem: " Ha a jogot kimondó észt abszolutizáljuk, ez annyi, mint tagadni a jogot és eszközként felhasználni az ember és a társadalom ellen cselekvő mindenható akarat szolgálatában. („Summum jus, summa injuria.”) "
Azt hiszem nem kell külön taglalni, hogy ez az életünk tudatos élhetetlenné tételét szolgálja nem csak ezen a területen hanem a hétköznapok számos helyzetében.
Mi ezekről problémákról fogunk itt értekezni!
A teljes cikk itt olvasható
Engem leginkább a biztonsági öv dolga zavar. Ugyanis mindenkinek jogában áll úgy öngyilkosnak lenni, ahogy óhajtja. Engem ne féltsen hivatalból az állam. Vagy ha erre mégis ingerenciát érez, akkor vigyázzon rám azzal, hogy kiszámítható környezetet teremt, hogy nem stresszel a legváratlanabb szabályokkal, hogy nem adja el a hazámat a fejem felett és nem nyom lefelé egészen a földönfutói státuszig. Közbiztonságot teremt, nem nézi el a cigónak a magyarirtást, tesz valamit azért, hogy Magyarország a magyaroké maradhasson, és polgári kultúremberhez illően legalább saját berkeiben felszámolja a korrupciót és elfogja, börtönbe veti a hazaárulókat, ugyanis a kétharmados felhatalmazást ezért kapta elsősorban. És ne terhelje tovább az idegrendszeremet hülyébbnél hülyébb szabályozásokkal, amelyek azt az érzést keltik az emberben, hogy az élet elviselhetetlen körülötte. Mert ez lassan rosszabb, mint az ötvenes évek pofa be korszaka.
VálaszTörlésVisszatérve a biztonsági övre azt tudom tanácsolni annak, aki nem bírja, amit magam is teszek. Bekötöm az övet, majd elé ülök. És be van kötve. Nem tudnak belekötni.
Sajnos a Kresz pontosan leirja, hogy nem elég bekötni az övet hanem magadat kell az övvel a székhez kötnöd. Én viszont egyszerüen arra szoktam hivatkozni, ( ami igaz is és eddig el is fogadta tőlem az intézkedő közeg) hogy egyszerüen rövid a biztonsági öv és nem tudom magam bekötni:)
VálaszTörlésÉrdekelne ennek a pontos törvényi vagy szabályzati leírása. Mert tudtommal nincsen benne.
VálaszTörlésCsak a téma teljessége kedvéért: KRESZ 48.paragrafus 4-es pontja
VálaszTörlés